ELÉG VOLT! avagy egy sminkmániás vallomása

A mai bejegyzésem már pár hete megfogalmazódott bennem, azóta gondolkozom, hogy leírjam-e mindezt. Végül úgy döntöttem, hogy igen, mert így nem tekinthetem semmisnek és legalább lesz valami, ami motiválni fog.

Egyik hétvégén nem volt éppen semmi dolgom, ezért nekiálltam rendezgetni a fürdőszobában és a szobámban lévő dolgaimat (sminkek, körömlakkok, arctisztítók, arcápolók stb.). Eddig is gondoltam, hogy nagyon sok cuccom van, mert sosem fértem el igazán, de amit találtam, az nagyon meglepett... Bizonyos termékekből több darabot is, amit nem hiszem, hogy a közeljövőben el fogok tudni használni. Voltak olyan dolgok is, amik tök szuperek, de már régebben kaptam őket és teljesen meg is feledkeztem, hogy nekem ilyenem is van (pl.: nagyon szép természetes szappanok).

Ez elgondolkoztatott és elkezdtem keresni az okokat. Nem kellett sokat törnöm a fejem. Ez a "gyűjtőszenvedély" akkor kezdődött, amikor elkezdtem olvasni a blogokat. Nem akarom csak erre fogni, nekem is elég nagy szerepem van ebben, de mindenképpen ezzel indult meg a lavina. (Úgy gondolom, hogy sokkal több előnye van a blogoknak, blogok olvasásának, mint hátránya, de aki nem figyel, az hamar a különböző termékek bűvöletébe kerülhet.) Számomra ekkor nyílt ki a sminkes világ. Addig nem igazán foglalkoztam a különböző márkákkal, trendkiadásokkal, akciókkal. Persze voltak sminkcuccaim, mindig megvettem, ami elfogyott vagy amire éppen szükségem volt. És itt van a lényeg! Csak azt vettem meg, amire szükségem volt! Mivel nem zúdult rám ez a csomó információ, éltem a kis világomban, a sminkekre úgy tekintettem, mint a női lét egyik "kiegészítőjére", nem pedig a vágyaim tárgyára. Beleestem abba a hibába, hogy olvasgatva a pozitív véleményeket azt éreztem, hogy nekem ez most rögtön kell, még akkor is, ha más márka azonos termékéből 3 darab állt a polcomon. Ugyanez a helyzet a trendkiadásokkal, limitált kollekciókkal. Annyi helyen beszélnek róla, várakozva tekintenek rá, hogy lassan nekem is az lett az érzésem, hogy meg kell vennem, nehogy kimaradjak a sorból. Mindig volt valami okom a vásárlásra. Limitált kiadás: nem lesz soha többet ilyen, most kell lecsapnom rá, akció: most kell megvennem, mert ilyen áron nem hagyhatom itt, később úgyis kéne és akkor a teljes árat kell fizetnem, trendkiadás: van már ilyenem, de ennek olyan cuki a csomagolása, olyan különleges a színe... Remélem értitek, hogy miről beszélek. 

Ezért elhatároztam, hogy a következő hónapok nem a vásárlásról fognak szólni. Nem mondom, hogy nem fogok semmit venni (amúgy is megszegtem már rögtön február 1-én), hanem hogy kétszer is meggondolom, hogy valójában szükségem van-e rá. Emellett a meglévő cuccaimat akarom "felélni" valamilyen szinten. Tudom, hogy nem fogok egy szemhéjpúdert addig használni, amíg el nem fogy, de szeretném a régi dolgaimat újra felfedezni.

A következő bejegyzésben leírom, hogy én hogyan is képzelem el ezt a "programot" és miket fogok csinálni az elkövetkezendő hónapokban.

Kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok erről a témáról!